Betűméret +Növelés -Csökkentés

Ócsa Város hivatalos honlapja


Kezdőlap >> Ócsa >>

Nevezetességeink

Református Műemlék Templom

Idegenvezetés, információ:06 20 88 61 424

Lelkészi hivatal:

Tel/fax: 29-951-181
E-mail: ocsa.ref@gmail.com

www.ocsaref.hu

A királyi alapítású monostorok közé tartozó ócsai premontrei prépostság temploma középkori templomépítészetünk jelentős és egyik legépebben megmaradt emléke. A szentélyében feltárt freskóegyüttes Árpád-kori falfestészetünk egyik kiemelkedő alkotása.

Az ócsai premontrei prépostságot feltehetőleg II. András alapította, így valamikor 1210-1235 között létesülhetett. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt, román stílusban épült temploma a rend előírásainak megfelelően a plébániatemplom szerepét is betöltötte. A tatárjárás hatalmas pusztításokat okozott az épületben, melyet a IV. Béla által visszatelepített premontreiek építették újjá, koragótikus stílusban. A kolostor, hasonlóan a többi premontrei prépostsághoz, a XV. századra fokozatosan elnéptelenedett, majd 1541-re egyre romosabb állapotba került.

A török időkben mecsetként használták. 1560-ban a reformátusok vették át, és használták annak épen álló részeit. A XVIII. század elején a templom még mindig fedetlen. Változás csak az 1770-es években következett be, a településen újjáéledő katolikusság a templom köveit szerette volna felhasználni saját temploma építéséhez. Ennek elkerülésére 1773-tól 1777-ig gróf Teleki József támogatásával a református egyházközség rendbe hozatta az épületet, új fedélszéket és mennyezetet építettek, valamint új karzatot és szószéket készítettek. A szentélyboltozatok meghagyásával, de a főfalak jelentős megemelésével a keleti oldalon is átépítéseket végeztek. A felszentelésre 1777-ben került sor. A XIX. század végén - a XX. század elején több ízben is folytak helyreállítási munkálatok, többek között újraépítették a szentélyboltozatokat, a nyugati tornyokat egy emelettel megemelték. Az utolsó műemléki kutatásra és helyreállításra 1990 és 1995 között került sor.

A templomra stílusában nagy hatással volt az esztergomi királyi kápolna. Háromhajós, keresztházas bazilika, nyugati oldalán két toronnyal. A főhajó nagy, a mellékhajók kisebb szentélyekben végződnek, belül félköríves, kívül sokszögű záródással. Nyugat felé mindkét oldalon egy-egy sekrestye csatlakozik a keresztházhoz. A templom falait áttörő keskeny ablakok román stílusúak. Az épületen a párkányok alatt hol gótikus, hol román ívsor húzódik végig. A párkányokon időként állat- és emberfejek tűnnek fel. A hajók és a keresztház síkmennyezettel, a szentélyek bordás keresztboltozattal fedettek. A pillérkötegek díszes bimbós és levélornamentikái, valamint állatalakos fejezetei eredetileg festettek voltak. A templomba való bejárás az északi és a déli mellékhajókba nyíló kapukon keresztül biztosított.

Az 1900-as feltárások során felszínre került a XIII. század utolsó negyedéből származó, a főszentély falát díszítő falképegyüttes: a szentélyben a Maiestast körülvevő apostolok láthatók fülkékben, a szentélyt elválasztó hevederíven Szent Miklós és Szent György alakja, a presbitérium északi falán, pedig Szent László és Szent Margit legendájából vett jelenetek jelennek meg. Vele szembe - délre - az Utolsó ítélet ábrázolása került.

A templom északnyugati végénél állt a mára már teljesen elpusztult kolostor, amely különálló, keskeny körítőfallal kapcsolódó, egyszárnyú, feltehetően emeletes épület volt. A reformátusok feltehetően parókiának használták.

Tájház

Ócsa legidősebb része, az Öregfalu, közepén a XIII. század elején épült román bazilikával, igazi néprajzi csemege. 1975-ben a területtel együtt helyezték védelem alá a 62 portából álló falurészt, melynek kétbeltelkes településszerkezete több száz éves. A templomot körülölelő kicsi telkeken álló parasztházak legöregebbjei a XVIII. század végén épültek. A településforma lényege, hogy nem a lakóház udvarán, hanem a lakótelkeket övező kertben, ólastelkeken voltak a telkes jobbágyok istállói, széna-szalma boglyái, cséplőhelyei és itt tartották az egész állatállományt. Mivel a férfiak igen sokszor éjszakára is kint maradtak, a szállástelkes ragadványnév is ismert erre a településszerkezetre.

A védelemnek köszönhetően ma hat egyedi műemléki védelem alatt álló ház van az öregfaluban, megőrizve a kor magyaralföldi építészetének sajátosságait.

Az először megvásárolt, közvetlen a templom mellett álló épület és porta ad otthont néprajzi gyűjteményünk nagy részének. Ezt az épületet irodának szánták, de hamar felszínre került számos kulturális érték, mint például a kétbeltelkes településszerkezet, népi építészetünk magyaralföldi háztípusának épen megmaradt házai, továbbá a pincesor, amely nem üres csigaházhoz hasonlóan, elhagyatottan maradt fenn, hanem gazdag élet tölti meg. A pincesoron 300 éve minden évben megtöltik a hordókat. Tárgyi emlékeiket, eszközeiket és szerszámaikat megőrizték, sokat azok közül még használnak is.
Minden arra sarkallta az akkori vezetőt, hogy összegyűjtse, megmentse mindezt az utókor számára. Megszületett az elhatározás, elkezdődött a gyűjtés. A gyűjtemény 80-90 százalékát szeretettel, segíteni akarással ajándékozták oda az ócsai lakosok. 1980-ban falra került a működési engedély és megnyílt a látogatók előtt az Ócsai Tájház.

Ma már öt porta épületegyüttesének összefoglaló neve a Tájház. A telkek egy kivételével átjárhatók, az udvaron padokat helyeztünk el, hogy ebben a régmúltat idéző, békés környezetben mindenki kedvére megpihenhessen.
Az épületeknek külön nevük van. A Tájházban és az udvarán lévő istállóban található a néprajzi gyűjtemény. A szomszédos telken egy annál szerényebb, kéthelyiséges zsellérház áll, ezt Melegedőnek nevezzük. Ezt az épületet "belaktuk" és igyekszünk élettel megtölteni. Működik a kemence, a csikótűzhely.
Az Ágasház portájára jelenleg még nincs átjárás, oda az utcáról mehetünk be. Nevét a jól látható, a falon kívül futó ágasfáról kapta, ami a szelemengerendát tartja. Ez a három épület egyedi védelem alatt áll.
Időben a következő ház, ami az együtteshez "csatlakozott" a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság irodája.
Végül 2002-ben adták át a Turján házat. Minden igényt kielégítő oktatóházat kaptunk, az udvarok, átjárók pedig még több helyszint biztosítanak a pihenni vagy nosztalgiázni vágyóknak.

Tovább az Ócsai Tájház honlapjára

Ágasház

Szintén a Duna-Ipoly Nemzeti Park fenntartásában működik az Ágasház, amely Ócsa egyik egyedileg védett műemlék épülete, itt három helyiségében, négy kiállítást nézhet meg a látogató.


TOJÁSKIÁLLÍTÁS

A régi pitvaros konyhába belépve Monoriné Rohlik Erzsébet csodálatos hímes tojásait pillantjuk meg. Ez a Tojáskiállítás 2002 óta látható. Zsóka néni hagyományos viaszrátétes technikával dolgozott és Magyarország szinte minden néprajzi területének mintavilágát ráírta tojásaira. Gyűjtötte az eredeti tojásokat, de nem volt ritka, hogy egy terület hagyományos, hímzésben megjelenő mintavilágát ültette rá a tojásokra. Írta, batikolta, metszette a tojásokat és az ő nevéhez fűződik az azsúrozás, ami a tojás héjának teljes átmetszését jelenti. Gazdag, Ukrajnában gyűjtött Hucul tojásgyűjteményét is megtekinthetik a látogatók. 1990-ban adta ki A varázserejű hímes tojás című könyvét, ami máig az egyik legjobb szakkönyv a tojásdíszítésről. Közel 20 tojásdíszítő technikát mutat be könyvében, szeretettel adva át tudását és tapasztalatait az érdeklődőknek.

 


ÁSVÁNYGYŰJTEMÉNY

Az épület utca felöli szobájában tekinthető meg az Ásványgyűjtemény. A gyűjteményt az Egressy Gábor Szabadidőközpont által működtetett szakkör kis csoportja hozta létre sok év alatt, Horváth Lajos bácsi vezetésével. A csoport vezetője már nyugdíjas, de ma is ő tisztítja, gondozza az ásványokat, nagy szeretettel. Lajos bácsi nem pedagógus, de a keze között felnőtt fiatalok, gyerekek nem kevesebbet kaptak tőle, mint meglátni a természet csodáit.


SZALMAKIÁLLÍTÁS

A tárlók fölött, a falon láthatók Lázár István szalmadíszei. Pista bácsi itt született és nevelkedett Ócsán. Gyermekkorában, mint minden falusi gyerek abban az időben, kint volt az aratásokon. Az aratás végeztével már kicsi korában megtanulta elkészíteni az „esőcsigát”, a hálaadás jelképét. Egészen nyugdíjas koráig kellett arra várnia, hogy a szívéhez oly közel álló szalmát újra a kezébe vegye. Mindent belsőből tanult, minden ismert fonástechnikát használt, életre kelt a szalma, amit haláláig le sem tett a kezéből.


NÉPI ÉKSZEREK ÉS GYÖNGYÖK

Az Ágasház kicsi szobájában 2005. májusában nyitottuk meg Fehér Anna Népi ékszerek és gyöngyök című kiállítását. Itt láthatóak a Dunántúli és Kalotaszegi népviselet részeként viselt gyöngyök, gallérok, gyönggyel hímzett ruhadarabok, melyek egyrészt Anna munkái, másrészt gyűjteményének darabjai. A falon mennyezetig rakott polcokon gyöngyök és gyöngyök sorakoznak. Színük, formájuk elképzelhetetlenül változatos. A szoba hátsó falánál álló szekrényben pedig láthatják a „Világ gyöngyeit” Afrikától Kínáig, mert a gyöngy az egyetemes emberi kultúra része. Fehér Anna a népművészet ifjú mestere, aki 1999-ben Király Zsiga díjat kapott a népművészet ápolásáért végzett munkájáért, jelenleg a Magyar Gyöngy Egyesület elnöke.

Ócsai Tájvédelmi Körzet

Budapesttől 30 kilométerre délre, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál, az Ócsa-Dabas-Inárcs települések által közrefogott terület 1975 óta az Ócsai Tájvédelmi Körzet nevet viseli. Ez a védett terület a mély fekvésű láprétekben és láperdőkben gazdag vidék növény- és állatvilágát, tájképét és kultúrtörténeti értékeit hivatott őrizni.
Az Ócsa környéki lápmedencéket az Ős-Duna hozta létre sok ezer évvel ezelőtt. Az egykori Duna-meder kavicstakarója képezi az altalajt, melyen a vízi szervezetek és élőlények maradványaiból vizet alig áteresztő málladék jött létre, szigetelve a mélyedéseket. A Gödöllői-dombvidék és a Duna-Tisza közi hátság talajvize a föld alatt 10-15 m mélyen, délnyugati irányba lassan a Duna-meder felé szivárog és ahol a hátság dombjai véget érnek és találkoznak a Duna sík árterével, Ócsa alatt ez a talajvíz a felszín közelébe, néhol egyenesen a felszínre jut. Így a szigetelt mélyedésekben, a vízborítottság szinte mindig állandó. Ilyen helyeken alakultak ki a lápok, vagy ha a vizesedés egész régiót érintett, a lápvidékek. A lápokon az elhalt növényekből származó szerves anyag egész évben oxigéntől elzárva víz alatt van, nem bomlik el, hanem egy sötét színű, nedvszívó, rostos szerkezetű anyaggá, tőzeggé alakul.
A tőzegen speciális igényű növények - "lápi ritkaságok" - telepedtek meg. A láp nehezen átmelegedő, vizes, hideg talaján ezek túlélték a jégkort követő felmelegedést, vagyis a lápi növényfajok egy része hazánkban jégkori maradványnövény. A jégkorszakot követő idők képe, a változatos növényzethez és mikroklímához kötődő állatvilág is megmaradt, mely fajban és egyedszámban is igen gazdag. Különösen az Alföld lecsapolt mocsárvilágával eltűnő halfajok, kétéltűek, hüllők, rovarok, madarak nagy fajszáma jellemző. A talajban élő ízeltlábúak egy négyzetméterre eső példányszáma az országban itt a legmagasabb.
Az elmúlt évszázadban az ócsai tájat és élővilágot nagyon sok negatív hatás érte. Az Öregturján legszebb lápjait "felélte" a tőzegbányászat. Aztán a terület mellett kavicsbányát nyitottak, elvitték a legszebb homoki gyepeket. Utat építettek, a nagy forgalom zavarja az élővilágot. A Tájvédelmi Körzet megalakulása óta végzett vízvisszatartó rekonstrukciós munkálatok eredményeképpen az Öreg- és Nagyturján állapota ismét közelít a természetes viszonyokhoz. Ezt jól jelzi a lápi (Kijevi) csalán ismételt területfoglalása is.
Bár mindez sok kárt okozott, Ócsa mégis túlélte, és ma is az ország egyik legfontosabb, Európa-hírű természetvédelmi területe.

Pincesor

A felszínt fedő löszréteg alá vájt borospincék, a népi építészet egyedülálló különlegességeinek számítanak.

Az öreghegyi löszréteg alá vájt pincesor a XVII. századból származik, bizonyítja, hogy már négyszáz évvel ezelőtt is műveltek itt Szőlőt.

Az Öreg-hegy pincesorán körülbelül 100, jellegzetesen alföldi, nyeregtetős, ollóágas, zsúptetővel fedett, hosszú hordógurító gádoron megközelíthető, többágú pince található.

Tovább a Pincesor honlapjára.

Madárvárta

Ócsai Madárvárta Egyesület

Tevékenységünk legfontosabb része az énekesmadarak monitoring jellegű vizsgálata. Ennek keretében 1983-2006 között 155 fajba tartozó közel 275.000 madarat fogtunk és gyűrűztünk, és mintegy 90.000 ezer visszafogásunk volt.

Adatbázisunk segítségével nem csak különböző madártani szempontú elméleti kérdésekre (pl. a különböző fajok egyedszám- és arányváltozásai, a populációk kor- és ivarstruktúrájának alakulása, a területhűség, az egyedek kondíció változásai, vedlés dinamikája, ekto- és endoparazitáltság) tudunk válaszokat adni, hanem a terület változását detektáló közösségszerkezeti változásokat is ki tudjuk mutatni, ami a terület kezeléséhez nyújthat alapinformációkat. Az adatok másik gyakorlati szempontú felhasználása a klímaváltozással kapcsolatos. Adatsorunk több, mint két évtizedes, a mintavétel teljesen standard mind a hálóhelyek, mind az évi időintervallum vonatkozásában. Mivel egész évben dolgozunk a területen, így a különböző vonulási típusú fajok (rezidensektől az obligát vonulókig) teljes spektrumáról vannak adataink (a vonulás időzítése a fogási görbék jellemző pontjainak változásai alapján, a szezonon belüli madarak faj és egyedszáma, a korcsoportok aránya, a visszafogott madarak száma és aránya, a visszafogás időtartama, testtömeg, szárnyhossz, kondíció, kontúrtollak vedlése, evezőtollak vedlése, stb.), amelyek értékelésével információkat lehet kapni a klímaváltozás madarakra gyakorolt hatásairól. A tevékenység során születő információk egyrészt publikációk formájában válnak nyilvánossá (több mint százötven magyar és idegen nyelvű cikk, poszter, előadás), másrészt a középiskolai tanulmányi-verseny dolgozatok, tudományos diákköri dolgozatok, egyetemi szakdolgozatok, doktori disszertációk formájában válnak hozzáférhetővé. Egyesületünk tevékenysége az utóbbi időben többször is nyilvánosságot kapott az írott és elektronikus médiában.

A területen való hosszú idejű és rendszeres jelenlétünk rendkívül fontos a terület megőrzésében, a károkozások megakadályozásában.

A területen a 70-es évek végéig tőzegbányászat folyt, ennek minden káros és maradandó hatásával. Csoportunk gyakorlati természetvédő tevékenysége nagyban hozzájárult ezek megszüntetéséhez, mérsékléséhez. Megtisztítottuk a területet a hulladéktól, felszedtük a kisvasút nyomvonalán a talpfákat, vízlefolyást akadályozó földmunkát végeztünk, csökkentettük a flóraidegen növényzetet, és helyükre őshonosakat telepítettünk. 1999-ben nagyszabású rekonstrukciós munkába kezdtünk a terület északi részén, a terület vegetációs mozaikosságának helyreállítását, nyíltvíz felületek, szegélyek kialakítását célozva.

Előadásokat tartunk általános- és középiskolákban és a Madárvártán is. 2004-ben létrehoztuk a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz csatlakozó területet és a tevékenységünket bemutató tanösvényt. Az alkalmi látogatók, iskolai csoportok, természetjárók száma tavaly 1697 volt. Igény szerint segítjük a hozzánk forduló általános- és középiskolai csoportok gyakorlati és terepi képzését, a környezeti nevelők munkáját.

2002-ben átadtuk az Egyesület Oktatóközpontját. Ez lehetővé tette minden tevékenységünk magasabb szintű folytatását, mivel gyakorlatilag egész évben jelen tudtunk lenni a területen, időjárástól függetlenül. 

Tovább az Ócsai Madárvárta Egyesület honlapjára.

 


Lap tetejére
© 2015 Ócsa Város Önkormányzata. Impresszum, Normál verzió