Az Öreghegyi Pincesor is az Értéktár részévé vált

A Települési Értéktár Bizottság tájékoztatója

 

 

Szakértői vélemény

az Ócsai Öreghegyi Pincesor települési értéktárba történő felvételéhez

 

A Pincesor története, építése.

 

1975. 09.09-én megjelent az Országos Természetvédelmi Hivatal 3/1975.OTVH sz. határozata, mely többek között értéknek nevezi az öreghegyi, nyeregtetős, ollóágasos pincesort.

Védetté nyilvánítja és elrendeli annak megőrzését. A 3575,5 hektár terület neve: Ócsai Tájvédelmi Körzet.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Építészeti Tanszék megbízásából Reischl Gábor állapotrögzítő felméréseket végzett az 1970-es évek végén.

Megállapítása szerint akkoriban 160 pince volt a területen, amelye 2-3 m távolságra vannak egymástól, mégsem keltenek zsúfoltságérzést, mert a pincék elejét egy irányba, délnyugat felé tájolták, de nem egyenes vonal szerint, hanem eltolva, hogy takarják egymást.

A megalakult Tájvédelmi körzet vezetője Sára János is 160 pincéről ad számot, de csak a felét tartja jó állapotúnak.

Pest Megye Műemlékei /Akadémia kiadó 1958./ megemlíti a borospincéket, a későbbi kiadásokban 95 pincét említ mezőgazdasági műemlék együttesként. Építésüket  a 18. század végétől tartja folyamatosnak.

Ezeknek a pinceépületeknek létét a talajszerkezet tette lehetővé, mivel a homokos felszín alatt 4-6 m vastagságban löszréteg helyezkedik el. A löszt nagyon finom, jól tapadó részecskék alkotják, amelyeket a szél rétegesen halmozott fel az idők során. / A színe sárgás vagy szürkésfehér a szerint, hogy  vasoxidot vagy meszet tartalmaz./ A lösztalaj részecskéinek kötődése nagy, nagyon szilárd, még csákánnyal is nehezen bontható. Ez a tulajdonság tette lehetővé a legegyszerűbb építészeti eljárás alkalmazását.

A munkát " népi mesterek" végezték. Ez a tudomány apáról- fiúra szállt. Irányító személy a "fúrómester" mellette 5-6 segítő dolgozik kb. 7-10 napig. A segítők rokonok, barátok.

Először kivájták az un." gádor-t" vagy pincetorkot, kb. 1,5-2 méter szélességben, kb. 45 fokos szögben lefelé haladva, amíg 4-6 m mélységben elérték a lösz alatti homokréteget.

A gádor felső részén az oldalfalakba ülőhelyeket vájtak.

A homokréteg elérése után vízszintesen történt az ásás, kb. 1,5 m hosszban alkották meg az előteret. /Sip/.

Innen kezdődött a pinceüreg elkészítése a homokszinttől felfelé vésve, boltívesen, amíg elérték középen a kb. 2 m magasságot, az alsó széleknél kb. 2,5-3 m távolságot alakítva ki.

Az előtér /Sip/ és a pince között helyezkedik el a 120-150 cm széles ajtórés. Ebbe később építették be az erős tölgy vagy akác félfákat és a kétszárnyú ajtót. Az ajtórés közepén helyezik el a középfát, amely hordógurításkor eltávolítható.

A pince hossza az építtető kívánsága szerint 4-6 m.

Ez az anyapince. Az előtérből /sipból/ esetleg oldalirányba is készültek fiók vagy oldalpincék 2-3 m hosszúságban.

Ezek a pincék egy-egy család bormennyiségének tárolására voltak alkalmasak.

Állandó hőmérsékletük a mélységtől és az évszaktól függően 6-12 fok.

A falakat esetleg nemespenész vonja be.

A hátsó falban látható boltíves fülke polcain eszközöket, poharakat tároltak.

A csákánnyal kialakított falat rövid nyelű kapaccsal simára kaparták.

Az üreget alkotó vastag kemény lösz minden dúcolás nélkül szilárdan áll.

Helyenként alkalmaztak felfelé nyíló szellőzőket.

A mostani pincetulajdonosok a gádor és előtér oldalfalait téglával vagy terméskővel burkolják. Előfordul, hogy többen birtokolnak egy pincét, megosztva az anya és fiókpincéket. Ha mód és igény van rá a pincéket, fiókpincéket meghosszabbítják 10-11 m-re is.

Ma a 98-100 pincét 250 tulajdonos birtokolja.

A gádor, előtér /Sip/ felett helyezkedik el a felszínen a náddal fedett tetőszerkezet. Két végén ollóágasra szerelt szelemen gerenda tartja a 3-6 m hosszú szarufákkal, lécekkel kialakított tetővázat. Erre 30-40 cm vastagságban verik fel a nádkötegeket, amelyeket csaptatóval (erős farúd esetleg öntözőcső) kötnek a tetőszerkezethez.

Régen fűzvesszővel vagy mogyoróággal kötötték a nádat a lécekhez. A gerincet nádköteggel fedik, a tető végén lejtősen kontyolják.

A pincék életkora vegyes, a legrégebbi 200 éves is lehet.

Más épületek is tartoztak ehhez a területhez, úgy mint a csőszkunyhó, a présház és az 1773-ban épült dézsmaház, amelynek nagy picéjében gyűjtötték a tizedet a mustból. / A dézsmaház ma lakóházként működik./

A pincék megközelítése:

Ócsáról a Kiss János utcán Inárcs felé haladva kb. 1 km után, a Tájvédelmi körzet és a Pincesor táblánál jobbra befordulva, kb. 250 m-re kezdődik a pincesor, szőlőültetvények között az un. Öreghegyen.

 

Élet a pincék között:

A 20. század 30-as éveiben még szólt a cigánymuzsika, vagy a fúvószenekarok fújták a talpalávalót. Amíg az idősebb nemzedék poharazgatott, az ifjúság táncra kerekedett. Messze hangzott a dalárdák kórusa az esti csendben.

Ki-ki jártak egyesületek ünnepi gyűlésekre. Főztek a szabadban vadász és baráti társaságok.

A mai korban is hangos időnként a környék. Az Orbán napi ünneplésen kívül rendeznek majálist, osztálytalálkozót, gyermeknapot, név és születésnapokat, egyesületi találkozókat, vagy csak összejönnek a jóbarátok beszélgetni koccintani.

 

Ócsa, 2015. augusztus 13.

 

 

Forrás: Magyar Sándor Öreghegyi Pincesor c. könyve

 

 

Szakértők:

Ócsa díszpolgárai:              

Magyar Mária                       

Magyar Ilona

 

Bizottsági határozat

Támogatói levél

 

Pincesor