Ócsa város a Duna-Tisza közén fekszik a Duna-Tisza közi homokhátság és az Ős-Duna egykori medrében visszamaradt úgynevezett turjánok határán. A turjánok vízi élővilága gazdagítja a tájat, a felszínét fedő löszréteg alá vájt borospincéi a népi építész egyedülálló különlegességeinek számítanak.

A magyar honfoglalók 895-ben szállták meg a Kárpát-medencét (a Duna vonaláig), így Ócsa vidékét is. A korai középkorban az avar népi alapon megtelepülő magyarság mellett gyér szláv és betelepített német elemek mutathatók ki.

A Pest-Kecskemét-Szeged országút mentén a francia eredetű premontrei szerzetesrend jászói prépostsága a település határában filiát alapított, melyet 1234-ben már említett írott forrás. Az ócsai premontrei monostor eredetileg királyi akaratból, királyi birtokon jött létre. A Szent László legendáját ábrázoló falképek a templombelsőben a XIII. századból üzennek. Az apátságnak a faluban, Érden és környékén voltak birtokai a középkorban. Ennek következményeként  Ócsán világi nemesi birtokos csak a XV. század végén jelent meg, amikorra az ócsai premontrei monostor már elnéptelenedett. Mátyás király 1475-ben a prépostságot átadta a pálos rendnek. A falu népe a gabonatermesztéssel, halászattal, pákászattal foglalkozott, az akkor még hatalmas erdő haszonvételére alapozta gazdaságát. Valószínű, hogy már a középkorban is műveltek itt szőlőket, az öreghegyi lösz alá vájt pincesor XVII. századi eredetű.

A török uralom alatt, Ócsa a Budai szandzsák, pesti náhije nevű közigazgatási egységéhez tartozott. Az akkori (1591-es) összeírás szerint Ócsa népes falu volt. A tizenöt éves háború alatt (1593-1606) 1594-ben a falu valószínűleg teljesen elnéptelenedett. 1621-ben települt újjá, részben az eredeti lakosság visszatelepülésével. A közösség eddigre színtiszta református, papot is tart ettől az időtől kezdve. 1683-ban újra fölégetik, pusztítják a vidéket. Buda török alóli felszabadítása után, még legalább öt év kellett, ahhoz hogy újra benépesedjen Ócsa (1690-1691).

Mire a település megerősödött volna, elkezdődött a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc. Szabó Máté kuruc ezredeskapitány csapatai 1704. január 13-án az Ócsa melletti Pakonypusztán öt zászlóalja rác katonaságot összetörtek, akik Habsburg oldalon harcoltak. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1705. június 27.- július 3. között Ócsán táborozott seregével, és innen bocsátotta ki a Rákos mezejére tervezett országgyűlési meghívóit, melyet végül Szécsényben tartottak meg. A szatmári béke 1711. április 30. megkötése után, egy hosszú gyarapodással jellemezhető béke korszaka köszöntött a falura. A népesség növekedése arra kényszeríttette a Habsburg-uralmat, hogy 1769-1770-ben az úrbéri viszonyokat átfogóan rendezze. Újabb úrbéri rendezésre kerül sor 1786-ban, az 1836-ban megszületett úrbéri törvénycikk szerint pedig ténylegesen végre is hajtották településünkön, az úri és jobbágyi földek elkülönítését és a tagosítását.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvéd hadseregében huszonöt ócsai teljesített katonai szolgálatot. Haynau táborszernagy 1849. július 25-én Pestről Szeged felé vonulva a IV. hadtesttel Ócsán táborozott. Rögtönítélő bírósága itt ítélte golyó általi halálra Halászy Károlyt, Alsónémedi református tanítóját. A függetlenségi harc mártírja itt nyugszik a falu temetőjében. A jobbágy-felszabadítás után, a XIX. század második felében, megkésve ugyan, de Ócsa elindul a mezővárosi fejlődés útján. Életerős parasztpolgársága elsősorban a földművelésben találta meg boldogulásának alapját. Ezt a fejlődést már elejétől kezdve korlátok közé szorította a továbbra is fennmaradó mezőgazdasági nagybirtok, illetve a XX. század elején a természetes vizek lecsapolása, ami a táj kiszáradásához vezetett. A Horthy Miklós nevével fémjelzett negyedszázad (1919-1944) idején a nagybirtok tovább élt, a parasztgazdaságok földkoncentrációja folytatódott, ennek következtében növekedett a gyári munkát vállalni kényszerülők, az ingázók aránya is. A helyi társadalom elitjét, intelligenciáját a történelmi családok tagjai mellett a járásbíróság tisztségviselői, a különböző oktatási intézmények pedagógusai, a vallásfelekezetek papjai, a jelentős kisiparos és kiskereskedő réteg valamint a parasztpolgárság családfői és a felserdülő generációi alkották.

A szovjet hadsereg 1944. november 2-án foglalta el Ócsát. Ezt követően megalakult a kommunista párt, és létrejöttek más pártok is. Újjászervezték a közigazgatást. Megkezdődött a kuláknak nyilvánított gazdaparasztság üldözése, a földtől való megfosztása, az egész parasztság bekényszerítése a termelőszövetkezetekbe. Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban 1956. október 24-28. között jelentős népi megmozdulásra került sor.

Az 1990-es évek, a rendszerváltás - a "szocializmus építése" évtizedeiben a mélybe szorított társadalmi, gazdasági, érzelmi és intellektuális, valamint az egyházi közösségekben rejlő energiákat felszabadítva - utat nyitott egy új fejlődési pálya felé az élet színvonalasabbá tételéhez.

...