Aradi vértanúkra emlékezve

ARCHIVÁLT HÍR. Régebben jelent meg, tartalma már elavult lehet.

“Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” – Aulich Lajos

Az 1848-49-es szabadságharc befejezése után, a fiatal Ferenc József császár halálra ítélte a forradalom idején tisztségüket betöltő tizenhárom magyar honvédtábornokot. 169 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án, Aradon, mindegyiküket nyilvánosan és megszégyenítve végezték ki.

A vakmerő és hősies hazafiak ugyanazon célért harcoltak. Hittek a magyar szabadságban, kivétel nélkül készek voltak vérüket áldozni ezért a célért. Őrizzük meg emlékeinkben őket, hiszen életükkel és katonás méltósággal viselt halálukkal nekünk, magyaroknak ragyogó példát adtak hazaszeretetből és bajtársiasságból.

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert “megbünhődte már e nép”!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét…