Új vezető az Ócsai Népdalkör élén

ARCHIVÁLT HÍR. Régebben jelent meg, tartalma már elavult lehet.

Interjú Kánainé Gelencsér Judittal

Bölcskén nőtt fel, óvónő lett, de bevallása szerint valami elszólította szülőfalujából. 22 évesen került Ócsára, és azt mondja, hogy minden úgy van jól az életében, ahogy van. Hallgat a jelekre, sőt követi őket, így a következő feladatra is bátran mondott igent: januártól az Ócsai Népdalkör vezetője lett. Judittal életútjáról, a zene és a tánc iránti szeretetéről beszélgettünk.

Ezek szerint a sorsszerűségben hiszel?

Igen, így van, nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Én eredetileg tanítónőnek készültem, de végül az óvodapedagógusi szakra vettek fel. Akkor ennek nem örültem, de azóta már tudom, hogy így kellett történnie. Nagyon szeretem a szakmám, imádom a gyerekeket. A velük való foglalkozás a mindennapi kihívások mellett nagyon sok élményt nyújt, így különösen örülök, hogy nap, mint nap ők vesznek körül, szó szerint megédesítik a napjaimat.

Mióta élsz Ócsán?

Több, mint 30 éve lakom Ócsán, a férjemmel is itt ismerkedtem meg nem sokkal a beilleszkedésem után, az ő családja idevalósi. Kerestem az igazit, és az élet összehozott bennünket. Úgy szoktam mondani, azért jöttem Ócsára, hogy megtaláljam őt – meséli Judit mosolyogva.

A gyerekkorodról milyen emlékeid vannak?

Alapvetően jók, bár nekem nem igazán volt klasszikus értelemben vett gyerekkorom. A szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak, így nekem és két testvéremnek is ki kellett venni a munkából a részünket. De akkor ez így volt természetes.

Mikor kezdtél el énekelni?

Igazából a tánc volt előbb. Ötödikes voltam, amikor a szomszéd faluból, Madocsáról átjött hozzánk Földesi Jani bácsi, aki néptáncoktató volt, hogy Bölcskén alakítson egy néptánccsoportot. Felvételi vizsga volt, ahol énekelni kellett. Nagyon izgultam, de szerencsére jó hallásom volt, így bekerültem a csoportba. Nagyon kedves emlékeket őrzök ezekről az évekről. Jani bácsi minden próbán élőben muzsikált nekünk a hegedűjén. A mai napig töltekezem azokból az időkből.

Akkor szeretted meg a zenét és az éneklést is?

Szerintem az már anyukám hasában megtörtént. Fogalmazhatnék úgy is, hogy „Így szült engem anyám a világra”, ahogy a kalotaszegi népdalban is van. Állandóan énekelt, bármit csinált. De az édesapám is. Emlékszem, telente szinte minden héten disznóvágásra mentünk, nagy volt a rokonság. Este, amikor már oldottabb volt a hangulat, ment a nótázás. Apukámnak volt a legszebb hangja.

A férjeddel évekig a Küstörgő Néptánccsoport oszlopos tagjai voltatok.

Igen, az alapító tagok között voltunk. Bár ma már nem járunk a próbákra, a néptánc a mai napig nagyon fontos szerepet tölt be az életemben. Ahogy meséltem általános iskolában kezdődött, aztán a főiskolán folytatódott. Néptánc fakultációra jártam, és az ott eltöltött évek is például szolgálnak nekem.

Mióta énekelsz az Ócsai Népdalkörben, és miért került sor a vezetőváltásra?

Kilenc éve énekelek a csoporttal. Nem titok, hogy Kovács Nóri az elmúlt években egyre elfoglaltabb lett és sajnos várható volt, hogy előbb utóbb nem fogja tudni vállalni a népdalkör vezetését. Amellett, hogy szakmai sikereinek nagyon örülünk, bíztunk benne, hogy ez minél később következik be.

Ez év januárjától bízta rám a csoportot, amit nagy örömmel vállaltam el. Szeretném a tőle tanultak mellett új dalokkal gazdagítani a repertoárunkat és célom az is, hogy új tagokat csábítsak a próbáinkra, amelyek minden hétfőn 17.00 órakor kezdődnek a Szabadidőközpontban.

Paksi Zita